Orgoványi Anikó: A föld

Földünk egy nagy pöttyös labda,
száguld, röpül, mi meg rajta
csücsülünk, pörög, forog az ebadta,
csoda, hogy nem szédülünk.

Jobbra dűl, meg balra dűl,
hol melegszik, hol meg hűl.
pötty van rajta ezeregy,
szárazföldek, tengerek.

Zöld pöttyök a dzsungelek,
óceánok kéklenek,
sárgállnak a sivatagok,
sajna, foltjuk egyre nagyobb.

Nyüzsgő pont is rengeteg,
ezek meg mind emberek,
jönnek-mennek, tesznek-vesznek,
s nőnek a szeméthegyek.

Vigyázzunk a Földanyára,
e hátán cipelő labdára,
nem kell hozzá menetjegy,
s nincs belőle több, csak egy.