A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották. Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek.
A mai napig legnépszerűbb az a népszokás, hogy Márton napján libát eszünk. Ti ti fogtok ma finom libasültet enni?
A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria városában, mai elnevezéssel Szombathelyen látta meg a napvilágot 316-ban. A római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt.
Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték.
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen, nyáron mezítláb
Úgy kíméli a csizmát
Réce-ruca vadliba, jöjjenek a lagziba
Kést kanalat hozzanak, hogy éhen ne haljanak
Ha jönnek lesznek, ha hoznak esznek
Ej-haj vadliba, mit ettél a lagziba?
Tekintetes káposztát
méltóságos rántottát
Iskolarádió adása: november 9.
Kedves Gyerekek! Itt a sulirádió! Ma november 9. van, az év 313. napja a Gergely-naptár szerint. Már csak 52 nap maradt hátra az évből.
Érdekes események, amelyek november 9.-én történtek:
A következő zenét a rajzversenyhez ajánljuk: Schubert: Az útjelző
Híres emberek, akik november 9.-én születtek:
Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagy szárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
A következő zenét szintén a rajzversenyhez ajánljuk: Petőfi-Kaláka: A négyökrös szekér
Mi lesz a héten?
A következő zenét is a rajzversenyhez ajánljuk: Wolf Kati: Az utazás
Iskolai hírek:
A múlt héten már meghirdettük a Liszt Ferenc Emlékmúzeum rajzpályázatát. Téma: Az utazás, ahol az itt elhangzott zenék egyikére kell művet alkotni. A beadási határidő: november 16. Részletekért Szirják Edit nénit keressétek!
Az utolsó rajzversenyhez ajánlott zenével elköszönnek az iskolarádió munkatársai. A szerkesztő Bence, és a bemondók: Mindenkinek szép hetet és jó tanulást kívánunk! Sziasztok!
Zene: Republic: Erdő közepében